Laitmotívum

Félek... Mindentől. Látom magam előtt az arcát ahogyan a megdöbbenéstől kifehéredik és a düh könnyei kicsordulnak a szemeiből. Nem akarom elmondani... Félek. Szégyenemben és félelmemben elbújnék a föld alá, ahol senki nem talál meg és nem kell szembenézzek a sorsommal... Félek. Szeretném valakinek elmondani, de nincs rá érdemes személy, nincs ember akiben megbízhatnék... Félek. Mikor kezdtem jól érezni magam, hátba támadt a sors és véres késével elszakított tőlem mindenkit... Félek, mert egyedül vagyok. Félek... Nincs hazám, amely várfal volna, nincs nyugton ebben a világban, nincs senki olyan akiben megbízok, mert ez a világ kiismerhetetlen... Félek. Bántanak ... Félek. Magamra hagyott a csend... Zavaros minden mint a tó vize eső után. Kihűltek az érzelmek.. Félek. Csak a félelem és a száraz közömbösség marad bennem érintetlenül... Félek. Kövek nyomják a testemet, elmozdíthatatlan kövek, amelyek az idővel elporlanak csak az a gond hogy az idő is megállt... Félek... Nagyon.