Ötödik rész - Kezek
Felemelte szárnyait és bólintott. Letérdeltem előtte, mély
gondolatokkal túlterhelve. Egyszerűen nem tudta, hogy mitől félek, de éreztem,
hogy tudja, mi történik a fejemben. Szinte háborúra került sor a hit és a józan
ész között.
Közeledni kezdett, kicsit visszahúzódtam a rémülettől, de ő
gyorsabb volt, így homlokaink egymáshoz tapadtak akárcsak két mágnes. Teljesen
elborult az agyam, nem voltam önmagam, rángatóztam és egyszerre reszkettem is.
Emlékek kavalkádja kezdett kibontakozni ebből a zavartságból, majd teljesen
akaratlanul elindult egy film, vagyis jobban megnézve egy életrajzi emlékbörze.
Lejátszódott az életem, egészen gyermekkoromtól mostanáig, egy apró
kihagyással. Ezután eltávolodott tőlem és ismét szűkszavú volt. Szerinted?
Filozófálni
kezdtem. Aztán hirtelen belém villámlott a gondolat, hát azért vagyok én most itt, hogy mindez beteljesüljön, hogy
megváltoztathassam a múltamat, annak van kihagyva az az emlékrészlet, ami a
férjem halála, megöltem... Az elme rá akart vezetni arra, hogy rájöjjek,
mekkorát hibáztam de már mindegy. A szemeimet meleg esőcseppek borították
el, térdre rogytam és mély fájdalmaktól meggyötört érzelmes zokogásba kezdtem.
Az elme megérintette a fejemet és ezt mondta: Még nem.
Én csak
zokogtam, fájdalmakkal túlterhelten, kiadtam magamból a legmélyebbről feltörő
érzelmeket, amíg érintéseket éreztem a vállamon. A zokogásom alábbhagyott,
felpillantottam és megtaláltam a meleg érintések gazdáját,
Kezek
voltak, a
férjem kezei.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése