Harmadik rész - Angyal
Teljesen leblokkoltam, tehetetlenségem,
nyomasztó kinézetem egyre inkább kínzott. Egyszer csak úgy éreztem, hogy már
nem bírom tovább, de valami nem hagyott veszteni a fájdalommal szemben. Ott
volt egy hang, egy furcsa rekedt hang, amely ijesztően, de teli reménnyel
suttogott a fülembe. Valami ehhez hasonlót: “ ... aki
kínoz, kínzott ként végzi... kitartással két perccel többet fog élni”. Még erősebben
összeszorítottam a szemem, mint azelőtt, majd furcsa hangra lettem figyelmes,
mintha súlyos léptek lettek volna. Erőt vettem magamon és nagy erőfeszítések
közepette megmozdultam gubbadt pozíciómból. Felemeltem a fejem és egy percre
felpillantottam.
Paff-pakk-bumm... egy karóra, egy stopper, egy falióra, két
zsebóra, majd többnél több digitális, kakukkos és homokóra esett le a semmiből
és landolt körülöttem. Érdekes módon mindegyiken csak két perc volt
feltüntetve, az én két percem, amit még itt kell töltenem. Egy perc elteltével
kezdett alább hagyni minden fájdalmam és hirtelen zsibbadás kezdett beállni
minden végtagomba, majd azok atomokra bomolva szétfoszlottak. Én mindezt
higgadtan, beletörődve néztem végig. Az utolsó másodpercekben a gyomrom
elkezdett fényleni, egy vastag fénynyaláb bontakozott ki belőle, majd egyre több
ágra szakadt és betöltötte a látóteremet, amíg a mindenség egyenlővé vált a
fehérséggel.
Azt gondoltam, hogy itt a vég és hogy a mennyben vagyok, mert
amikor kinyitottam a szememet minden fehér volt körülöttem. Csodálkozva
fedeztem fel, hogy a falak és a padló egy síkban van, illetve minden, ami
körülvett, egy síkban volt a mindenséggel. Én voltam a mindenség, beleolvadtam
a fehérségbe, eggyé váltam a környezetemmel, újjá születtem. Olyan érzés volt
ez, mintha felfrissültem volna egy hideg zuhanytól. Végtagjaim még megvoltak,
de teljesen más formában. Meglepetten vettem észre, hogy átalakulásom eredménye
egy igazi nő, egy
Angyal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése