Őszintén?
Szeretlek-e? A legrosszabb napjaimon is te vagy a mosoly az arcomon. A fényem a sötétben, a menedékem a viharban, a meleg takaró a hideg szobában. Szeretlek-e? Minden egyes reggel te vagy az első gondolatom, majd este azzal a képzelettel, hunyom be a szemem, hogy csókot adsz mindkét szemhéjamra, arcomra, homlokomra, számra. Szeretlek-e? Ölelésed a biztonságom. Olyan nyugodtsággal tölt el ez a tudat, hogy az életemet beletenném egy dobozba és neked ajándékoznám. Szeretlek-e? Minden örömöm forrása te vagy. Velem tudsz örülni és a törődésed irántam, az a melengető érzés, amit örökre megtartanék, feltenném a polcra és rendszeresen portalanítanék, hogy egy szemcse se hulljon rá. Szeretlek-e? A legszebb pillanataimat veled szeretném átélni és megosztani. Az utolsó falás sütit is kettőbe osztanám, s neked adnám a nagyobbik felét. Szeretlek-e? Minden imámban hálás vagyok érted. Isten tudja, hogy szeretlek-e… Szeretlek-e? Még kérded?