Lopott percek...

Lopott percek,

az egyesben hemperegve

a reggeli nap sugarait lesve,

a csikorgó matrac hangjára szétrebbenve,

 a végtelen csókok sivatagából...

Lopott percek,

az egyesben stand up-ot nézve

összebújva...

ujjaink összeérnek, s kezeink összekulcsolva

félve, rejtőzve, bújva

hogy senki meg ne tudja...

örök titok marad ez vagy örök mámor

szívünk egy dallamra táncol: rap az vagy rock?

mit számít...

ha csak az arc a fontos meg a személyiség,

az arcom, sőt a testem még mindig ég...

nő a pulzusom, a 160-at meghaladta rég,

napkeltekor itt a vég...

Lopott percek,

az utolsó éjszakából

reménytelen lopott pillantások,

eredményt nem várva...

s az első igaz szerelem, első igaz csókját még úgyse

azon a hűvös éjszakán...

csüngve egymás ajkán

az első az igazi,

az igazi az első...

sűrű szívdobbanások kísérte eső

vagy a vihar utáni csend...

az a csend az igazi első olyan,

amelyben megtalálom magam

veled... ketten egyedül

egyedül csak ketten,

 az egyesben izzó vágyakozással:

megcsókolhatlak?

amatőr vonakodás után,

mostmár csak vágyunk egymás után...

éjjel részeg álmokat kergetve,

s nappal józan képzelgéseket keresve...

Lopott percek,

az örökkévalóságból...

mert ugye te örökre itt maradsz,

itt a szívemben, de ha emlennél,

mondd kedvesem veled mehetek?

végtelen utakon megyünk majd

de mindig ketten.