Őszintén?

Szeretlek-e?

A legrosszabb napjaimon is te vagy a mosoly az arcomon.

A fényem a sötétben, a menedékem a viharban, a meleg takaró a hideg szobában.

Szeretlek-e?

Minden egyes reggel te vagy az első gondolatom,

majd este azzal a képzelettel, hunyom be a szemem,

hogy csókot adsz mindkét szemhéjamra, arcomra, homlokomra, számra.

Szeretlek-e?

Ölelésed a biztonságom.

Olyan nyugodtsággal tölt el ez a tudat,

hogy az életemet beletenném egy dobozba és neked ajándékoznám.

Szeretlek-e?

Minden örömöm forrása te vagy.

Velem tudsz örülni és a törődésed irántam,

az a melengető érzés, amit örökre megtartanék,

feltenném a polcra és rendszeresen portalanítanék,

hogy egy szemcse se hulljon rá.

Szeretlek-e?

A legszebb pillanataimat veled szeretném átélni és megosztani.

Az utolsó falás sütit is kettőbe osztanám,

s neked adnám a nagyobbik felét.

Szeretlek-e?

Minden imámban hálás vagyok érted.

Isten tudja, hogy szeretlek-e…

Szeretlek-e? Még kérded?