Feltételes Dobbanás

Van az a csend, az a mély hangtalan 
És van a csönd az a mély lélektelen. 
Hangok nélkül,
És lélek nélkül. 
Kék nélkül az ég sem ég. 
Fű nélkül a fű se zöld. 
Lélek nélkül az ember sem ember, 
Csak egy hangtalan józan robot. 
Szív nélkül élni nem lehet. 
Pedig az enyémet kiszakítottam élettelen testemből, 
Még kettőt dobbant kezemben, két mélyet. 
És csönd. 
Az a hangtalan, lélektelen. 
S felsóhajtottam. Ennek annyi. 
Ha hármat dobbant volna... Gondoltam magamban. Csak még egyet. 
Így van az ember az életben is.. Csak még egyet.. 
Még egy pillantás és ölelés, egy közös csönd. 
Úgy lélekben hangtalanul, zajos szívdobogások közepette. Úgy... 
Még egyszer.