Gesztenyeszemű

Menni vagy maradni? Ez itt a kérdés...

Menni, menni céltalanul, amíg majd elérni a céltalanság határáig,

s talán tovább is, a megborulásig, a beborulásig.

S beborult. S már esik is. S nem áll meg.

De már úgyse érdekel, mi az érdek? Na mi?

Mi? Ha egyedül indulok útnak, lehetünk mi?

Akkor meg már inkább maradok...

S tovább zsibbadok rothadó székeken egy penészedő sarokban,

álmatlan álmokkal a fejemben.

S ki majd szemembe néz – mert a szem a lélek tükre – magát látja...

A jövő kilátástalanságában kóborló, gesztenyeszemű álmodozót,

aki ahelyett, hogy megváltsa a magányt, kiváltotta.